2012. november 25., vasárnap

Lakótársat keresünk, avagy betöröm az albérlőm

Sziasztok!

Ma egy nagyon nem beauty témájú poszttal készültem Nektek, nem tudom mennyire lesz hasznos bárkinek is ez, de úgy gondolom sokatok fog kerülni/van már/került már ilyen helyzetbe.



Mindenkiben előbb-utóbb megfogalmazódik a kirepülés gondolata, tapasztalataim szerint az egyetem első 1-2 évében kerül is megvalósításra. Persze minden nagy kamaszos ajtócsapkodós, engem senki nem ért meg vita alkalmával eldönti az ember, hogy ha törik, ha szakad, ő ha betölti a 18-at, elmegy otthonról. Még ha nem is igaz mindenkire, a nagy számok törvénye ezt mutatja, Én a különköltözésre sosem szükséges rosszként gondoltam, nem menekülésként, vagy szappanoperaként fogtam fel, Ha valaki tényleg csak vészkijáratnak használja ezt a megoldást, ott nagyobb bajok vannak, amik a családban megoldásra szorulnak. Persze, ha valaki más városba felvételizik, tanul tovább, esetleg kimegy külföldre, ott az elköltözés természetes, de nekem sem volt kérdés, hogy érettségi után szívesen kipróbálnám a nagy betűs Életet, egyedül akár. Nem volt olyan oka, hogy nem jöttem ki volna a szüleimmel, mert nagyon is jóba vagyunk, egyszerűen úgy lettem nevelve, hogy igénylem az önállóságot, hajtott a kíváncsiság, és a vajon én erre képes vagyok-e gondolat. Az tény, hogy rengeteg munkával, gonddal jár a dolog, de soha egy percig nem bántam meg. Ennyit az előzményekről.
Most inkább arról beszélnék, hogy mi is maga az együttélés, és milyen tippeket szedtem én össze erre. Nem igazán szeretnék beszélni a párunkkal való együttlakásról, mert erről egyenlőre még nincs tapasztalatom. Viszont arról van, hogy milyen egy baráttal és egy vadidegennel együtt élni. Számomra egyértelmű volt, hogy mindenképp az egyik barátnőmmel szeretnék összeköltözni, de anyagi okok miatt praktikusnak tűnt egy harmadik kerék is, egy idegen bérlőtárs. A keresési folyamatba nem mennék bele, gondolom mindenki ismer fórumokat, ahol könnyen lehet lakótársat és albérletet találni.Amit most kiemelnék az maga az együttélés.

Először is a baráttal való együttélés sem feltétlen könnyebb, mint egy idegennel. Maga a kapcsolat minősége megváltozik, meg kell tanulni "rácsukni az ajtót" a barátunkra is. Nagyon furcsa volt nekünk elsőre, hogy míg régebben hetente  találkoztunk, akkor mindent együtt csináltunk, de nyilván ez, ha együtt lakunk, nem így van. Nem megyünk ki együtt pisilni, nem feltétlen töltünk együtt minden estét, és meg kell barátkozni a gondolattal, hogy nem leszünk mindig otthon, ha esetleg a másik épp egyedül van. Nálunk ez kezdetben okozott is néhány vitát, de hamar megoldást leltünk. El kell fogadni, hogy immár megosztjuk a teret, ahol élünk, de az életünket azért nem. Mi például igyekszünk heti egyszer nem itthon, hanem a városban találkozni, kiszakadva a lakótársasdiból, itthon pedig legalább este, ha mindketten itthon vagyunk, egy jó 15 percre kiülünk a konyhába beszélgetni. Gyakran főzünk együtt, borozunk egy kicsit, megnézünk együtt egy filmet. De igen is meg van az az idő, amikor becsukjuk az ajtót, tanulunk, vagy egyszerűen egyedül teszünk veszünk a szobában. Ez tud fura lenni, még mindig néha az, de működik.

Az idegennel való összeköltözés kulcsa pedig szerintem a szervezettség. Be kell osztani, hogy a közös dolgokat, mint a vc papír, vagy a mosogatószer, ki mikor veszi meg, ki mikor takarít, stb. Sokkal figyelmesebbnek és óvatosabbnak kell lenni az elején, mint amilyen az ember a családjával volt.Nagyon könnyű mindig a  másikat hibáztatni és fellétrázni magunkat azon, hogy miért nem hajtja le a vc ülőkét, miért nem mosogat el, vagy miért hagyja szét a hajszálait a padlón. De én ilyen esetekben mindig belegondolok, hogy nekem mennyi idegesítő tulajdonságom, szokásom lehet, ezekre igyekszem figyelni, hogy élvezetes és könnyebb legyen az együttélés.

kicsit vulgáris jelenet, úgyhogy akit nem hat meg az ilyesmi skippelje. imádom ezt a filmet, zseniális, Hegyi Patak :D :D


Szóval szerintem az egész türelem, megszokás, szervezés, és odafigyelés kérdése. Na meg persze néha egy-egy közös lakótárs buli mindent helyreráz :)

Ti hogy álltok ezzel? Laktok/lakatok már másokkal együtt? Volt olyan probléma, ami megoldatlan maradt és esetleg el is költöztetek emiatt? Bármilyen lakásos sztorira nagyon kíváncsi vagyok, úgyhogy írjatok! Szép vasárnapot*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése