2012. március 5., hétfő

Az első 10- Könyvek

Sziasztok!
A mai napba még egy gyors posztot belesűrítek, remélem nem baj:) Ilyenkor van időm szépülgetni, sorozatokat nézni, és gondoltam Titeket is még megleplek valamivel. Szerintem a legtöbbet az árul el egy emberről, ha megtudjuk mik a kedvenc dolgai, hobbijai. Ezért arra jutottam, hogy időről időre megosztom Veletek kicsit részletesebben a kedvenc filmjeim, könyveim, városaim, stb.
Remélem tetszik, és mindenképp osszátok meg velem a Ti kedvenceiteket is!

A mai napra kezdésnek a könyveket gondoltam a legjobbnak. Imádok olvasni, rengeteg olyan mű van, ami nagyon mély nyomot hagyott bennem, és bármikor újra tudom olvasni, most ezek közül igyekszem 10-et megmutatni Nektek, hogy legyen benne ilyen is meg olyan is:) A kedvencek közül nincs egy top első, így nem sorrendben írom őket, csak ahogy eszembe jut.

1. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
Sok dologról gondolom azt alapvetően, hogy nagyobb a füstje, mint a lángja, ez a kivétel. Hatalmas hype volt körülötte, de abszolút jogosan. Varázslatos történet, fantasztikus karakterrel, lenyűgöző stílusban megírva. Nem mesélek előre semmit, olvasni kell, méghozzá figyelmesen, néha el lehet veszteni a fonalat. A film is aranyos belőle, habár nem lett olyan jó szerintem, mint a könyv. És ha ez tetszett, bátran bele lehet vágni a Highgate temető ikreibe, más, mint ez, de megéri azt is elolvasni:)



2. J. K. Rowling: Harry Potter összes
Nos én és a generációm Harry-vel együtt nőtt fel, 8-9 évesen repesve várta a levelet Roxfortból, gyűjtötte a HP-s matricákat, Lumost suttogott a sötétben, miközben felkapcsolta a lámpát, majd megsiratta Hedvig, Dobby, vagy esetleg Bellatrix halálát. Egy olyan világról mesél a 7 kötetes mű, ami nagyon hasonlít a miénkre, mégis olyan :) varázslatos. Számomra ez abszolút kötelező olvasmányként van számon tartva. A kedvenceim a 2., a 4. és a 6.:)


3. Charlotte Bronte: Jane Eyre
És most egy kis klasszikus irodalom. Én személy szerint csípem Jane Austent, jó írónak tartom, 14-15 évesen faltam a könyveit. Aztán felfedeztem a Bronte nővérek világát. Bár szépirodalmi szempontból Emily világhírűje, az Üvöltő szelek jóval elismertebb, engem a Lowood-i árva története sokkal jobban megfogott. Érdekes határmezsgyén mozog a bálok szirupos világa és a megaláztatott szegénység között, átitatva az egészet azzal a nagyszerű gótikus borzongással. A nyelvezete nem bonyolult, és sokkal életszerűbb, mint bármelyik Austen könyv. A hangulata nekem bejön, ahogy olvastam, szinte hallottam közben az ajtók csikorgását, a gyertyát ahogy sistereg, Berta üvöltését a padláson:) Érdemes belekukkantani, nem csak a cselekmény, vagy a stílus miatt, hanem mert szerintem az irodalom egyik legszebb szerelmi történetét írta meg benne Bronte.


4. Charles Dickens: Szép remények
És ha már az anglomániámnál, és a ködös Albionnál járunk. Nem mondom, hogy Dickenst kötelező volna olvasni, mondják helyettem elegen. És ha valamibe érdemes belevágni tőle, akkor az ez a könyv. Valami olyan meghatározhatatlan, elfojtott hangulat kísér minket végig a művön, hogy már csak azért is érdemes. Korhű, sok benne az egészen elemi és mégis érthetetlen érzelem, erőszak, nyomor, és mégis azon a csodás dickensi módon. Történetet nem mesélek, ha valakit érdekel járjon utána:) Olvastatja magát, de talán nagyobb elszántság kell hozzá, mint a Jane Eyre-hez.


5. Jókai Mór: Az arany ember
Tudom, hogy ez pl. az a könyv, ami mindenkit elriaszt még a gimiben, különben is Jókai fúj, majd megnézzük év végén filmen, és valahogy leérettségizünk belőle. Én is így voltam vele, kb két éve akadt újra a kezembe, beleolvastam és lebilincselt. Szerintem Jókait nem szabadna 13-14 éves gyerekkel olvastatni, mert csak megutálják egy életre. Kell hozzá még pár év, hogy megértsük a szellemi nagyságát. A sztori alapból nem jó, a motívumok, az apró rejtett utalások teszik annyira jóvá. A karakterek szintén megérnek egy misét, és ez is egy egészen más világba repíti el az olvasót. Személyes kedvencem Tímea, végig rá koncentráltam a könyvben, nagyon jól kidolgozott figura. Ezenkívül érdekes önismereti tréning is maga a mű olvasása. Könnyű kidolgozni közben a saját menekülőhelyünket, a saját magunk Senki-szigetét, és egészen jó kis dolgokat állapíthatunk meg magunkkal kapcsolatban:)


6. Chaim Potok: Davita hárfája
Kapásból nagyon kedvelem a zsidó irodalmat, nem is annyira a második világháborúra, vagy direktben a holokausztra koncentrálókat, inkább a háttérben kutató, magyarázóbb műveket. Potok könyve is ilyen. 3-4 éve olvastam először, félévente újra előveszem. A történet egy félig zsidó(anyukája az) kislányról szól, akinek az édesapja újságíró, tudósító, és az édesanyjával együtt marxista aktivisták. A történet a kislány szempontjából játszódik le, bővebb belátást enged a spanyol polgárháború borzalmaiba, a Molotov-Ribbentrop paktum okozta csalódásba, a kevert családból származó kislány vallási útkeresésébe, és a mese világába. Akit érdekel a vallás és a történelem, annak érdemes belekukkantani:)

7. Sue Townsend: Adrian Mole összes naplója
Ez már egy jóval könnyedebb műfaj. Sue Townsend Angliában nagyon elismert, a világ más részein főként az Adrian Mole név kapcsán ismerik az emberek. A hölgy alapjáraton arra építi a mostmár kb 10 kötetes sorozatát, hogy mindenki szeret másokon nevetni, főleg ha az illető végtelenül béna, ügyetlen a nőkkel, az életével, katasztrofális a családi helyzete, és teszi még is mindezt olyan stílusban, hogy nem lehet sajnálni, maximum nagyon ritkán. Adrian Mole-ról elég annyit tudni, hogy 15 évesen szipuzni akart a szülinapjára kapott összerakhatós repülőgép modell ragasztójával, így az ambulancián végezte, egy összerakott repülőgéppel az orrán, 14 éves korától kezdve szerelmes ugyan abba a nőbe, a szülei többször éltek külön, mint együtt, de ő ezekkel dacolva híres író akar lenni, tőbbek közt ő alkotja meg az Ímhol hazámnak sík hegyei című művet is, eddig-még- sajnos nem fedezték fel. A lényeg, hogy ez a sorozat engem mindig meg tud nevettetni, és rengeteget lehet belőle tanulni a '90-es évek angol politikai helyzetéről:)


8. Takami Kósun: Battle Royale
Utópisztikus Ázsiai állam, kiélezett survivor valóságshow, megjegyezhetetlen nevek, lenyügöző pszichológiai elemzések, töménytelen erőszak és vér, lélekboncolás, megkapó karakterek és megdöbbentő csavarok, ez a receptje az elmúlt pár év (szerintem) legizgalmasabb, legpörgősebb, legelgondolkodtatóbb ponyvájának. Többet nem mondok róla, túl sok lenne a spoiler, szóval harcra fel!:)


9. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
Szavak nincsenek rá:) Egy megkapó, emberi könyv arról, hogy mit is jelent túl sokat tudni, illetve hogy miért a lelki szegényeké a mennyek országa. Én mindig sírok rajta, de minden alkalommal valami újat tanít meg az emberségről és az életről. Közhelyesen hangzik, de ha valaki már olvasta, tuti érti mire gondolok:)


10. Agatha Christie összes
Ez nekem személyes betegségem, de teljesen odavagyok a régi nyugis nyomozós könyvekért. Szeretem megdolgoztatni a kis szürke agysejtjeimet Poirottal, és Miss Marple fecsegését figyelni. Kedvelem a könyvek hangulatát, az ötórai teát, a gyilkosságok finomságát(nem, mint a mai akciófilmek), a helyszínek egyszerűségét, a karakterek sokszínűségét és a rejtély banalitását. Kedvenc Poirot-om a Nyaraló gyilkosok, Miss Marple-től pedig a szívem csücske a Takard el arcát.

képek forrása Google


Ismeritek valamelyiket a 10 közül, talán olvastátok is? Nektek mik a kedvenceitek? Jó éjt*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése